Ostffyasszonyfa

településtörténet - a név eredete

Ostffyasszonyfa Vas vármegye északkeleti részén, a Kemenesalján fekszik, a Rába folyó partjához közel. Neve két részből tevődik össze: a környék meghatározó földbirtokosai, az Ostffy család nevéből és az Asszonyfalva elnevezésből.

A települést 1273-ban említik először oklevelek, ekkor még csak Azzunfalua (Asszonyfalva) néven. Asszonyfa nevének eredetét a helyi szájhagyomány két, egymásnak ellentmondó, mégis közös gyökerű történettel magyarázza, melyek középpontjában a szomszédos birtokos, Báthory báró és egy nevezetes, a település határát jelző fa áll. Az egyik változat szerint a báró az Ostffyak vendégszeretetét élvezve egy hatalmas fa alatt pihent meg, és a helyszínt a házigazdák hölgytagja iránti tiszteletből nevezte el az »Ostffy asszony fájának«. Ezzel szemben egy másik anekdota egy birtokvitához köti a név születését. Eszerint a gőgös Báthory gúnyosan jegyezte meg: "Az ott csak az Ostffy asszony fája!" , azt sugallva, hogy a családnak a hatalmas határban már nem maradt földje, csupán egyetlen árva fája. 

Ezek az anekdoták, ha nem is igazak, társadalomtörténeti szempontból értékesek. Jól tükrözik Kemenesalja nemesi családjai közötti egykori hatalmi dinamikát, a birtokhatárok fontosságát, illetve bizonyítja, hogy a település évszázadokon át egyetlen hatalmas nemesi család befolyása alatt állt.

A valóságban a középkorban az Asszonyfalva név azt takarta, hogy a település a Boldogasszony (Szűz Mária) tiszteletére szentelt templommal rendelkezett, vagy királynéi birtok volt. Hogy a több tucat, azonos nevű települést megkülönböztessék, a 14. században – miután az az Osl nemzetségből származó Ostffy család megszerezte a birtokot – megkapta az Ostffy-féle Asszonyfalva nevet (Osthfyazzunfalua).  Az Osl nemzetség a Dunántúl egyik legősibb és leghatalmasabb nemzetsége volt, Az ősi szállásterületük a Rába-völgy volt, így Ostffyasszonyfa kiválasztása mint családi központ, tudatos birtokpolitikai döntés volt.  Először 1346-ban említi ezen a néven a települést egy oklevél, ami nem csak más Asszonyfáktól megkülönböztetésre szolgál, de a család birtoklási jogát is elismeri.

Ugyanakkor, mint minden legendának, ennek is van valóságalapja: a névválasztásnál már egyértelműen tetten érhető a társadalmi befolyás: az 'Ostffyasszonyfa' elnevezés a korban ritka és szokatlanul hosszú névnek számított egy vasúti megállóhely esetében. Ez a gesztus egyszerre szolgált a földbirtokos család iránti tiszteletadásként, és véste rá a települést a modern közlekedési hálózat térképére. 

Az 5 kastély

Ostffyasszonyfa különlegessége, ahogy arról az előszóban is szó esett, hogy a kastélyállománya vármegyei szinten is egyedülálló: összesen 5 jelentős nemesi lakóépület maradt fenn az utókor számára.Virág Zsolt kastélylexikona részletesen dokumentálja az épületek stílusjegyeit és azoknak építészettörténeti jelentőségét. A település épített örökségének és kastélyállományának bemutatása során elsősorban erre a lexikonra támaszkodik a cikk.

A szokatlanul magas kastélyszám oka, hogy a névadó Ostffy család tagjai, az évszázadok során a birtokaikat felosztották egymás között, így több ágnak is saját rezidenciára volt szüksége. Később más nemesi családok is beköltöztek a faluba ezzel is tovább növelve a kastélyok és kúriák számát. Neki a középkorban a környéken álló Kígyókővár által nyújtott biztonság tette vonzóvá a települést. Érdekesség, hogy Petőfi Sándor 1839 nyarán pont ezen kastélyok egyikében, Salkovics Péternél, vendégeskedett, ezzel is növelve az épület kulturális jelentőségét. 

A képeken Ostffyasszonyfa kastélyai napjainkban (Forrás: https://www.kastelyok.com/kastelyok.php)

A falu a főutcáján foglal helyet a település legismertebb műemléke, az Az Ostffy-kastély. AZ 1770-es években épült egy korábbi vár helyén, amit az 1800-as években bővítés követett.  2010-ben gyönyörűen felújították, 2024-ig a Polgármesteri Hivatal és a helyi gazdasági központ működik benne. Ahogy azt a polgármester interjújából megtudtuk, az épület kifűtése, amit az energiaköltségek drasztikus növekedése okozott jelentős terhet tett az önkormányzat vállára, igy mára a hivatal átköltözött a helyi kultúrházba.

A 19. század közepén épült barokk stílusú épület, a Einstetter-Weöres-Niczky kúria nevét onnan kapta, hogy a 20. század elején gróf Niczky Ferenc vásárolta meg az építtetőtől egy bécsi állatkereskedőtől. Az eredetileg téglalap alapú épületet oldalszárnyakkal és manzárdtetővel bővítette ki. Jelenleg magántulajdonban van, egy grófi család lakja, és hatalmas park veszi körül. Az épület nem csak különleges építészet elemei miatt a falu éke, hanem állapota miatt is. 

A Weöres-Ostffy-kastélyt a Weöres család építette a 19. században, két ütemben. Előbb klasszicista stílusban megépült a földszinti rész majd az 1850-es években bővítették egy emelettel és egy lépcsőházzal, ekkor kapta romantikus és historizáló stílusjegyeit. Tulajdonjoga átkerült az Ostffyakhoz az 1900-as évek elején majd az önkormányzathoz ajándékozás útján. Évekig kapott benne helyet orvoslakás, evangélikus lelkész-lakás és körzeti rendelő majd a szocializmus alatt italbolt működött benne. Az utóbbi években több tulajdonosváltás is történt. Nagy tervekkel érkeztek a településre, de nem csak felújítás, az állagmegóvás nem történt meg.

Ez egy 19. század végi reneszánsz épület barokk elemekkel díszítve a Péteri Takáts-kastély. Nevét a birtokos Péteri Takáts családról kapta, de gyakran emlegetik Károlyi kastélynak is utolsó lakói után. Ez az épület is magántulajdonban van, de a Weöres-Ostffy-kastéllyal ellentétben az utóbbi időben jelentős felújításon esett át. 

A klasszicista stílusban épült Ajkay-kúriát gyakran az Ostffyak "ősi fészkeként" is említették, mielőtt a névadó Ajkay családhoz került volna. Ez egy jóval szerényebb, de építészetileg és történelmileg szintén jelentős kúriaépület. Nevét dr. Ajkay Zoltán ny. tábornokról kapta. Az épületben az elmúlt évtizedekben helyet kapott gyógytornász rendelő és szolgálati lakás is. Ma kihasználatlan, romló állapotban van, sorsa bizonytalan.

A vasútvonal jelentősége és a hadifogoly temető

A település a Dunántúl egyik legfontosabb – a Székesfehérvár–Szombathely – vasútvonalon fekszik. A vonalat a Magyar Nyugati Vasút társaság létesítette 1872-ben.Ennek a beruházásnak a keretein belül épült az Ostffyasszonyfái megálló is, aminek a falutól való távolságát a helyi köznyelv egy sajátos történettel magyarázza. A legenda szerint a család – féltve a kastély nyugalmát és tisztaságát a gőzmozdonyok füstjétől – tudatosan távol tartotta a vágányokat a település központjától. Ugyanakkor a névválasztásnál már érvényesült a nemesi öntudat: a báró ragaszkodott a teljes, tekintélyt parancsoló 'Ostffyasszonyfa' elnevezéshez, amely így nemcsak a térképen, hanem a vasúti hálózatban is rögzítette a család jelenlétét.

A valóság ennél jóval gyakorlatiasabb szempontokon, mérnöki és hadi döntéseken alapult, a 19. századi vasúttervezés során a mérnöki racionalitás felülírta a településszerkezeti szempontokat. A Magyar Nyugati Vasút mérnökei számára az elsődleges prioritást a terepviszonyok és a költséghatékony nyomvonalvezetés jelentették. A Kemeneshát és a Rába-völgy közötti természetes sík terület több szempontból is kézenfekvő választás volt: nemcsak kevesebb földmunkát igényelt, de a gőzmozdonyok korszakában a 10–15 ezrelékes emelkedő már komoly kihívást jelentett.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kiegyezés utáni vasútépítések idején a vezérkar már kiemelt figyelmet fordított arra, hogy a fővonalak alkalmasak legyenek nagyszámú csapat és hadianyag gyors mozgatására.

Ez a tudatos tervezés mutatkozott meg később, 1914-ben is: az ostffyasszonyfai állomás környezete éppen a beépítetlensége és jó vasúti megközelíthetősége miatt -ami mára sportturisztikai zónává épült ki- vált alkalmassá a Monarchia egyik legnagyobb, logisztikailag tökéletesen kiszolgálható hadifogolytáborának létesítésére. A vasúti személyszállítás kistérségi hatékonyságát napjainkban alapvetően meghatározza a megállóhelyek megközelíthetősége, az építés idejében azonban más szempontok domináltak: a hatalmas tömegeket mozgató katonai bázis így nem zavarta közvetlenül a falu életét, a település mégis elmondhatta, hogy közvetlen vasúti kapcsolata volt. 

Pannónia Ring

A  Pannónia Ring projekt 1996-ban, kevesebb mint egy év alatt valósult meg 550 millió forintos költségvetésből. A beruházást osztrák befektetők finanszírozták, mivel Nyugat-Európában egy hasonló léptékű létesítmény felépítése jóval magasabb költségekkel járt volna, így kézenfekvő volt Magyarországon keresni a pályának otthont adó helyszínt. A választást a környék sajátos geológiai adottságai indokolták: a vékony humuszréteg alatt húzódó vastag kavicságy a földet mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná teszi, azonban kiváló, stabil alapot biztosít a versenyaszfaltnak. Ez a típusú kavicsos altalaj jellemző a Kemenesalja és a Rába-völgy találkozásánál.